A hetési szőttes

Hetés a 19. század vége óta híres volt gazdagon díszített textíliáiról, és a készítő asszonyok rendkívüli ügyességéről. Az itteni asszonyok a maguk termelte kendert, és kisebb mértékben a lent használták szőtteseik előállításához. A felszedett díszítéshez sötét meggypiros vagy bordó pamutfonalat vásároltak, ami jól megkülönbözteti munkáikat a környező horvátok és szlovénok élénkvörössel mintázott szőtteseitől. 

A felszedett díszítésű textileket a falusi nők általában maguknak szőtték. A takács számára a nyüstökbe fűzhető minták voltak hatékonyabban szőhetők, tehát főként ilyeneket készítettek. Az asszonyok a bonyolult nyüstbefűzést nem használták, talán nem is értettek hozzá, hiszen ezt a technikát a takácsok is a képzésük során tanulták meg. Volt viszont türelmük és idejük a minták kézi felszedéséhez, befűzéséhez. És kedvük is, hiszen maguk és közvetlen rokonságuk számára készültek a mutogatásra szánt díszes darabok, a paszitos vékaruhák, ünnepi abroszok, tálasfogasra tett törülközők. A szövőszék (hetési szóhasználattal fajz vagy faisz) felvetését, a nyüstbefűzést (licsébeszedés) és a mintázást (fölszedést) mindig segítséggel végezték. A mintát külön pálcára (lapickára) kellett szedni, ezt pedig a támogató tette be a megfelelő helyekre szövés közben. Csak a sima, minta nélküli vásznat, a parasztot szőtték egymaguk. A hetési szőttesek első pillantásra felismerhetők részint a másokénál sűrűbb és szélesebb díszítősávokról, részint pedig a sajátos mintaszerkesztésről, amely nem, vagy csak kevéssé használt mintakönyvekben szereplő elemeket, gyakran alkalmazott viszont olyan sávokat, amelyek nem vízszintes, hanem cakkos: "tonyocskás", "tulipános" lezárásúak. Különleges, másutt nem található fajtája a hetési textileknek a két méternél is nagyobb "hosszitörülköző". Főként lakodalmak alkalmával vőfélykendőnek, vendéghívónak, ünnepi tálak beviteléhez használták, valamint a szobai tálasfogas törülközőtartóján lógott. Ez dúsan felszedett, félbevágott és egymással szembefordított díszruha volt. A mintás szövés feletti kevés helyet sokszor még ki is hímezték, az összefordított részek közé horgolt vagy rececsipkét varrtak. A törülköző két végét is hímzéssel, "bújtatással" és csomózott rojttal, vagy a szintén csak ezen a vidéken, 1914 körül divatos színes, címert és madarat ábrázoló horgolt rececsíkkal díszítették. 

Since the end of the 19th century the Hetés has been famous for its richly decorated textiles and the extraordinary dexterity of the women who made them. Local women used home-grown hemp, and to a lesser extent flax, for their fabrics. For decoration they purchased dark cherry-red or wine-red cotton yarn, which sets their textiles apart from the bright red colours on the works of their Croatian and Slovene neighbours. The local women generally wove their counter-thread embroidered textiles themselves. Weavers found patters where healds could be used to be more efficient to work with, therefore they would focus on those techniques. The local women did not use the complicated healds technique; probably they did not know how to as weavers also had to master it during their training. The women did have patience and time to devote to the manual lifting and threading of patterns. And they also had the inclination as the richly decorated bushel covers, table-cloths for formal occasions, towels for the carved hanger were made for themselves and their close relatives, to be shown off. The shedding of the loom (called 'fajz' or 'faisz' in Hetés), the drawing-in and the picking were all done with the assistance of others. The pattern had to be picked on a separate stick, which the helper placed in the appropriate location during the weaving process. Only plain fabrics without any pattern were woven alone. Woven fabric from the Hetés can be recognized at first glance from the more dense and wider decorative strips as well as their unique structure of design which rarely if at all used elements from pattern books while it often employed strips with a jagged ('towery' or 'tulip') edge. A unique type of textile not found outside the Hetés is the 'long towel', its length exceeding two metres. It was used mostly at weddings as an accessory for the best man, for serving dishes on festive occasions and to hang on the carved hanger in the room. This is a richly picked ceremonial piece, cut in half and turned to face the other half. The small space above the woven pattern was often embroidered and crocheted or fillet lace sewn between the facing parts. The ends of the towel were also decorated with embroidery, 'bujtatás' or knotted fringe, or a coloured crocheted lace band popular only in this region around 1914 depicting a coat-of-arms and birds

Pokrajina Hetésje že od konca 19. stoletja slovela po svojih bogato okrašenih tkaninah in izredni spretnosti tukajšnjih žena. Za izdelavo le-teh so uporabljale konopljo in v manjši meri tudi lan lastne pridelave. Za okraševanje so kupovale temno, višnjevo ali bordordečo bombažno prejo, po kateri se njihovo delo jasno razlikuje tkanin okoliških Hrvatov in Slovencev, okrašenih z živo rdečo barvo. Vaške ženske so tkanine z vtkanimi nitmiobičajno izdelovale za lastno uporabo. Za izučene tkalce je bilo najučinkoviteje, če sotkali vzorce, ki jih je bilo treba napeljevati v okvir,zato so večinoma izdelovali prav takšne. Vaške ženske se tega zapletenega postopka niso posluževale, morda ga sploh niso obvladale, saj so se omenjene tehniketudi tkalci naučili šele med usposabljanjem. So pa imele potrpljenje in čas, da so niti za vzorce napeljevale, vezale kar ročno. In, seveda voljo, kajti vse te dekorativne izdelke, kuhinjske krpe, v katerih so npr. porodnicam nosili topli obrok (paszitosvékaruha), praznične prte in brisače so izdelovale zase, pa tudi za najbližje sorodnike. Pri napeljevanju osnovne niti na statve (v hetiškem narečju imenovane fajsz), pripravi okvirjevin oblikovanju vzorcev so zmeraj potrebovali pomočnika. Vzorce je bilo treba napeljati na posebno palico, katere je nato pomočnik med tkanjem vstavil na ustrezna mesta. Samo enostavno platno brez vzorca so ženske tkale same. Hetiške tekstilije so prepoznavne že na prvi pogledin se od drugih razlikujejo delno zaradi gostejših in širših okrasnih pasov, delno pa tudi zaradi posebno oblikovanih vzorcev z elementi, ki jih v knjigah tkalskih vzorcev skorajda ni bilo. So pa za bordure velikokrat uporabljale vzorce, ki se niso zaključevale vodoravno, temveč nazobčano (stolpičasto ali v obliki tulipana). Posebnost hetiškihtkanin, ki jih ne najdemo nikjer drugod, so tudi do več kot dva metra dolge praznične, t.i. "dolge brisače" (hosszitörülköző). Uporabljali so jih predvsem pri porokah ali za okraševanje sobe, kjer je običajno visela na posebnem obešalniku. To so bile bogato okrašene dekorativne tkanine, prerezane na pol in obrnjene druga proti drugi. Prazen prostor nad bogato vtkanimi vzorci so velikokrat celo okrasili z vezenino, oba dela pa spojili s kvačkano ali mrežasto čipko. Oba konca brisače so prav tako izvezli s t. i. skrivnim vbodom (bujtatásosöltés) ter okrasili z resicami. Okrog leta 1914 je - prav tako samo v tej pokrajini - postalo moderno okraševanje s pisano kvačkano čipko, v katero je bil vdelan madžarski grb ali ptica.