A Hetés népi vallásossága I. – Út menti keresztek

A 17-18. századi vallási torzsalkodások után Hetés lakossága túlnyomó részben katolikus lett, csak az északi területen élt néhány református kisnemesi család, illetve a betelepítettek között fordult elő evangélikus vallású. A környezetükben élő, katolikus horvát és "vend"/szlovén lakosság egységesítő hatása is érződött. A vallási türelem általános gyakorlatnak volt mondható körükben, ha kellett, egymás templomába is átjártak istentiszteletre.

Kifejezetten katolikusokra jellemző szokás, hogy a táj hangsúlyos vagy nevezetes helyein - falu szélén, dűlőutak kereszteződésében, szőlőhegyen, temetőkben, szerencsétlenségek színhelyén - kereszteket állítanak. Céljuk a gonosz elűzése, a baj távol tartása. Gyakran fogadalomból, betegségből való felgyógyulás, háborúból történt hazatérés emlékére emeltették őket. A keresztek körül általában kerítéssel elzárt, virágokkal beültetett terület is jelezte, hogy az állító vagy utódai folyamatosan gondoskodtak megfelelő fenntartásukról. A kereszteket fából vagy kőből készítették. A bádoglemezből kivágott "pléh Krisztus" szintén jellegzetes népi műfaj. Az újabb kereszteken többször szobrokat is láthatunk, elsősorban imádkozó Mária-szobrot, vagy a piétát, amely a kereszt talapzatán kis szoborfülkében helyezkedik el. A feszület mellett kétoldalt álló Szűz Mária és Szent János alakja is gyakori. Az út menti keresztek és szobrok nagy része színesre volt festve, ha lekopott, kifakult, a festést megújították. A Hetés élő népi vallásosságának szemléletes példája a tíz településen ma is álló 34 feszület, amelyek többségét ma is példásan kezelik, karbantartják az itt élők.

After the religious conflicts of the 17th-18th centuries the residents of the Hetés mostly became Catholic, with only a few Calvinist families of the minor nobility in the North and a few Lutherans among new settlers. The surrounding Catholic Croatian and Slovene population also had a unifying effect. Religious tolerance was generally observed, locals would go to mass to each other's churches when circumstances demanded. Catholics have the custom of erecting crosses in prominent or notable locations such as the edge of the village, at crossroads, in vineyards, graveyards or sites of accidents. Their purpose is to keep away the evil and misfortune. They were often built as a pledge, in memory of a recovery from illness or a return from the war. The crosses were generally surrounded by a fenced flowerbed to indicate that the sponsor or his successors continuously provide for their care and maintenance. The crosses were made from wood or stone. The 'tin Crucifix' cut from a sheet of tin is also a typical folk motive. More recent crosses sometimes feature statues, mostly a praying Mary or the Pieta in a small recess in the pedestal of the cross. Virgin Mary and Saint John standing on the two sides of the cross are also part of a common arrangement. Most of the roadside crosses and statues were painted in colour and repainted when they faded. The 34 crosses still found in the ten villages show the strength of active popular piety in the Hetés; most of them are maintained by the locals with exemplary care.

Po verskih razdorih v 17. in 18. stoletju je pretežni del prebivalstva pokrajine Hetés sprejelo katoliško veroizpoved, na severnem območju je živelo nekaj reformatorskih plemiških družin, med naseljenci pa so se našli tudi posamezniki evangeličanske vere. Čutiti je bilo tudi povezovalni vpliv okoliškega, hrvaškega in slovenskega katoliškega prebivalstva. Verska toleranca je med njimi bila običajna praksa, če je bilo treba, so obiskovali celo bogoslužja v cerkvah drug drugega. Značilni običaj katoličanov je, da na izpostavljenih ali pomembnejših delih naselja in okolice - na obrobju vasi, križiščih poljskih poti, ob vinogradih, na pokopališčih, krajih nesreč - postavljajo križe (razpela). Njihov namen je, da preženejo zlo in ljudi zavarujejo pred težavami. Velikokrat so jih postavili zaradi zaobljube, v spomin na premagano bolezen ali srečno vrnitev iz vojne. Majhno območje okrog razpel je bilo običajnozasajeno s cvetjem ter zavarovano z ograjo, kar je dokazovalo, da so jih osebe, ki so znamenje dale postaviti oziroma njihovi potomci, tudi redno vzdrževale. Razpela so bila lesena ali kamnita. Značilna ljudska umetnostna zvrst je bil tudi "plehnati Kristus", izrezan iz pločevine. Na novejših križih lahko vidimo tudi kipe, predvsem molečo Marijo ali pieto, ki je nameščena v majhno nišo na njegovem podnožju. Velikokrat so ob njem postavljeni tudi kipi Device Marije in Svetega Janeza. Večina obcestnih razpel in kipov so bili pisano obarvani in če je barva obledela, so jo obnovili. Nazoren primer ljudske pobožnosti v pokrajiniHetésje 34 razpel v desetih naseljih, od katerih je večina še danes vzorno vzdrževana.